Csengettyűváros apró lakói apró, világító karácsonyi házacskák tulajdonosai. Erről mit sem tudva élik a maguk kedves, kisvárosi életét, amely egészen a karácsonyi készülődés körül forog. A mese fonalát a falu hű krónikása, a kedvesen szószátyár, kissé hiú Lady Hortenzia gombolyítja. Minden nap leül a szekreteréhez, és megosztja naplójával az elmúlt napját. Mi az ő szemén keresztül látjuk a városlakókat, a csúfondáros barátnőt, a nevetős, vonzó polgármestert, a szegény erdész testvérpárt. Együtt sütünk-főzünk vele és együtt esünk szerelembe.

Romantikus, varázslatos, kedves, praktikus hangulatteremtő karácsony előtt.

A mese mindazoknak szól, akik karácsonyra készülnek. Ha adventre keresünk programot, vagy receptet a karácsonyi vacsorához, jó hangulatban várnánk az álommanók érkezését - érdemes lesz Csengettyűváros meséihez nyúlni. 

Csengettyűváros egy karácsonyi dekorfalucska. Világító házacskák és cuki, porcelán kiegészítők alkotják. Az első változata öt házból állt még a kétezres évek közepén, és néhány lakó álldogállt közöttük: utazásra készülő család nagy csomagokkal, padon ülő nagyapó az unokájával, és pár kandelláber járt a készlethez. Imádtuk, és fel is állítottuk a könyvespolcon a könyvsor előtt.

Következő évben találtunk még pár kiegészítőt, így advent idején a könyvszekrény egy egész polcát ürítettük ki a falucska kedvéért. Már kaptak kis korcsolyázótót egy tükördarab személyében, és még az utat is felszórtuk nekik a fehér lepedő-hóleplen kicsi kavicsokkal.

A falu - majd város - évről évre nőtt. Hol egy szép kis házat vettünk, hol néhány lakót. Ajándékba is kaptunk néhány darabot, köztük néhány igazi kedvencet. A falu a könyvszekrényről átköltözött a tálalószekrényre, ekkor kapta a Csengettyűváros nevet is. Elkezdtek megjelenni a hegyek, dombok, parkok: hungarocellből, gipszből, kartonból ügyeskedtem nyáron és ősszel. Már több szekrényre is terjesztedik az infrastruktúra, ezért a városlakók közlekedésének megkönnyítése érdekében hidakat is húzunk a szekrények közé - ugye megértitek! A hintóik pedig könnyedén hajtanak át a hobbiszekrényről a tálalószekrényre, onnan az étkezőasztalra, és így tovább.

Advent első hétvégéjén szoktuk felállítani a városkát, és január 6-án, vízkeresztkor szedjük le. Építéskor, hétvegenként, ünnepekkor és vendégségek idején viláítanak a fényeik - maga a varázslat! 

Én Schwerteczky Adrienn vagyok, Csengettyűváros egyik tulajdonosa és főképp krónikása. Nálunk áll a kisváros advent idején, és én szedem le vízkeresztkor egyesével, gondosan elcsomagolva egy újabb évre a darabjait. A mesét akkor kezdtem kiötleni a lakóiról, amikor úgy egy tucat házacska álldogállt a tálalószekrényen - és a mese a faluval együtt egyre terebélyesedett.

Harcsa Borbála szerkesztő kedves barátom és irodalmi ízlését tekintve példaképem. Bűbájos, elegáns és szeretnivaló kultúrblogot vezet, A Kihagyhatatlant. Sorozat-, film- és színészrajongásunk hozott össze bennünket, a közös filmnézések, színházi előadások kovácsolták az ismeretséget olyan stabillá, hogy meg merjem kérni a szerkesztői feladatokra.

Köő Adrien fotóművészt tizenöt éve ismerem: akkor fotózott az esküvőnkön. A hölgy egy csoda. Adrien szórakoztató, csupa élet, csupa varázslat, csupa művészet - ugyanakkora élmény részt venni a fotózásain, mint létrehozni annak tárgyát.

Schwarze Lovas Zsuzsanna kreatív, kézműves körökben legendás, és szerencsére máshol is egyre ismertebb miniatúra-készítő. Munkáira nem csak a tökéletes precizitás és realista ábrázolás jellemző, de az érzékeny megközelítés is. Amikor ismeretlenül megkerestem a történettel, hogy segítene-e egy helyszínnel, ő Titok úr boltját választotta. Örökké hálás leszek a munkájáért, a név- és utcatábláért, a bájos és titokzatos portálért.